Ha az ember közösségben létezik, egyéni teljesítménye általában feljavul magányos cselekvéseihez képest. Persze vannak ellenkező példák is, de most az általános tapasztalatról beszélünk.

részletek>

A közösségek mindig emberi kapcsolatokat jelentenek. Ez feltételez egy szerveződést is, ami alkalmi egymásra találásoknál inkább laza, a moderneknél eleve meghatározott szerkezettel bír.

részletek>

Ha az ember csak saját magával kell, hogy törődjön, ez érzelmi és fizikai aktivitás szintjén takaréküzemet jelent. Sokan élnek így kényszerből vagy saját elhatározásból. Nem kell másokhoz alkalmazkodni, nincs gondoskodási kényszer. Ebben az állapotban azonban az ember hajlamos saját magát is elhanyagolni, vagy éppen agyonkényeztetni.

részletek>

Miközben felgyorsult a világ és a tekintet kifelé fordul, próbálja az információs áradatból megragadni a számára értékeset, nincs idő mérlegelni, a dolgokat átgondolva, megfontolt döntéseket hozni. A feladatok, a kötelezettségek felemésztenek minden időt, s már gyermekkorban sem marad szabadidő, aminek milyensége pedig életünk minőségének fokmérője lenne.
részletek>

A becsületes ma balek, a csaló köztiszteletnek örvend, a sikkasztó annál nagyobb érdemekkel bír, minél többet tudott (a többiek rovására) eltüntetni. Amíg a becsületes embert hülyének nézik, és úgy is kezelik, amíg a csaló büntetlenül teheti, amit tesz, amíg az emberekbe a tartás vissza nem költözik, ez a világ ilyen marad.
részletek>