Az élet hatalmas változatosságban képes reprodukálni önmagát. Szinte elképzelhetetlenül színes a kép. Még akkor is igaz ez, ha csupán a szaporodást két nem által végrehajtók gyakorlatát vizsgáljuk. Az élőlények sokasága sokféle módon hoz létre és nevel fel utódokat. Vannak, akik tartós párkapcsolatot, akadnak, akik laza érdekközösséget hoznak létre, megint mások csupán néhány másodperces együttlétet szánnak erre a célra. Arra is találunk példát, hogy fizikálisan kapcsolatba sem kerülnek.
Az emberiség történelme során a család kialakulása annak volt a következménye, hogy a falkán belül eltérő kapcsolatok jöttek létre a gyereknek nevezett kis ember felnevelésére. Fontos szempont volt, hogy az emberpalánta hosszú ideig szorul rá a gyámolításra. Mozgásképességének kialakulása után, fejlett agya által vezérelt kitűnő járórendszerével állandó felügyeletet igényel. A kihordási idejének és csecsemőkorának ideje anyját rákényszeríti segítség megszerzésére. Kell, vagy kellenek támaszok, akik ezen az időszakon átsegítik. Ezt vagy az őt körülvevő társaságban, vagy egy másik egyedben találhatja meg. Hogy milyen segítségnyújtási megoldást találtak, a szerint szerveződött a közösség. Mivel az ember falkalény, kénytelen közösségi formában élni. A közösségi létben viszont muszáj rendet tartani, hierarchiát, kapcsolati rendszereket kialakítani. Az utódok hovatartozása, felnevelésük, életre való kiképzésük felelősségének tisztázása elengedhetetlen, hiszen ők jelentik a csoport jövőjét, a megöregedők biztonságát.
Sok ősünk esetében a nagycsaládi rendszer volt honos. Ez azt jelentette, hogy a közösség egésze magáénak ismert el minden, a csoportban megszületett utódot, és együtt kívánt gondoskodni róluk. Nem számított a nemző, vagy a megszülő személye. A csoport minden tagja együtt végezte az összes gyerek felneveléséhez elengedhetetlen teendőket. Erre az állatvilágban még ma is számos példa lelhető. Az utód tehát a csoporthoz, és nem személyekhez kötődött.
Az emberiség tudati fejlődése következtében ez nem sokáig maradhatott így, hiszen az én tudat felerősödése, az "enyém" megfogalmazódása, azaz a magántulajdon birtoklás vágyának kialakulása következményekkel járt. Az emberiség viselkedése bizonyos területeken drasztikusan megváltozott. Ha megszereztem valamit, és ez a dolog attól fogva velem kapcsolatos, az emberi agy számára a holnap megfogalmazását is jelenti. Mi lesz vele holnap, holnap után? A birtoklási vágy és a megszerzett tulajdon sorsának kérdése a gyerek hovatartozása tárgyában valószínűleg döntő szempontoknak számítottak. Szintén az állatvilágból vett példa jelzi, hogy azoknál az élőlényeknél, amelyeknél nagy biztonsággal tisztázott az apa kérdése, erős a hímek gyermekgondozása hajlandósága. Amikor a nemek egyedei a fogantatás kapcsán szorosabb érzelmi kapcsolatba kerültek és a férfi tudta, hogy az utód az ő nemzésének következménye, saját tulajdonai közé sorolta. Ha pedig az övé valami, akkor arról neki kell és lehet gondoskodni. A gyerekben egyúttal egyéb megszerzett javainak örökösét, saját későbbi segítségét kezdte látni.
A hím és a nőstény együttléte mindaddig párkapcsolatnak minősül, amíg ketten vannak. Házastársi kötelékre léptek, ahogy a magyar fogalmazza meg ugyanezt. Családdá akkor válnak, amikor utódot nemzenek, illetve a nő világra hozta azt. A különböző modellek abban tértek el, hogy a létrejövő formában melyik nem volt az uralkodó, és melyik nem révén történt az utódlás, a javak továbbadása.
Természetesen az emberiség történelme során az egymástól elzártan élő közösségek valószínűleg minden lehetséges formát kialakítottak. Az látható, hogy azoknál a népeknél, amelyeknél a javak mindenki által használhatók, tehát közösségi tulajdonban vannak, elfogadható, sőt gyakorlatban valósult meg a gyerekek közösségi nevelése. Azoknál azonban, amelyek már megfertőződtek a magántulajdon ismeretével, mindenhol a szülők és azok családjai "birtokolják" a gyerekeket is. Ez viszont kiscsaládi formában valósul meg, ahol a férfi és a nő együttesen jelenti az alapegységet. A közülük domináns szerepet betöltő nemé a vezető szerep és az ő nemén keresztül történik az öröklés is.
