A munka teremti meg a munka helyét, tehát együtt élő, egymásból keletkező fogalmakról beszélhetünk. Az egyén és a közösség által végzett tevékenységek, ezek fontossága, megítélésük milyensége tehát eleve meghatározza azt a teret és kialakítást, amelyben adott feladatot folytatják. Az egyén és a közösség lelki állapota, érzelmi élete, hierarchiája, anyagi elvárásai és következtében lesz fontossá valami, és valamilyen a tér, ahol végzik.

részletek>

Környezetünk meghatározza hangulatunkat, érzetünket. Cél, hogy az életünk 1/3-át kitöltő, annak legértékesebb részét igénybevevő helyet kellemesé tegyük, ami a munkavégzés szempontjából és gazdaságilag is kifizetődő. A vezetés, mint ahogy alulról jövő kezdeményezésekkel általában, nem mindig azonosul ezzel az igénnyel sem.
 

részletek>

A korábbi századok során a férfiak és nők családi életben betöltött szerepei határozták meg a munkavégzés munkahelyi elosztását is. A gazdasági felelősségvállalás, az emberekkel, pénzzel való bánás, a legnehezebb fizikai munkák, céhes, szaktudást igénylő feladatok a férfiaknak jutottak, de elsősorban ők dolgoztak a földdel és az állatállománnyal is. Működtették a gépeket, a gyárakat, bányákat, hajóztak.
részletek>

Önérdek

"Az egyén önzése az ember vele született tulajdonsága, arra törekszik, hogy javítson az életkörülményein. Az ember akkor cselekszik helyesen, ha saját önérdeke által vezérelve cselekszik, mert a közösség érdekének is ez felel meg. A társadalom jóléte a vállalkozók önzésén nyugszik."/Adam Smith/

 

részletek>

Az újkori munkahelyek kialakítása nagymértékben különbözik a régebbiektől. Valamikor fontosnak tartották, hogy a munkahely tükrözze az ott folyó munka jellegét, ezért a kovácsműhely, asztalosműhely, de minden kézműves munkahelye is jellegzetes volt, az odalátogató azonnal tudta, hol van. Ahol nem kézműves, hanem szellemi tevékenység történt, ott az épület külső megjelenése komoly, monumentális, tekintélyt parancsoló volt. Így volt ez mind az egyházi, mind a világi hatalmak esetében.
részletek>

Az ember közösségi lény. Az együttélés sok módon valósulhat meg. A legcélravezetőbb, ha az együttlévők között érdekazonosság van, hiszen ez "kényszeríti" őket egymás elviselésére, tolerálására. Ahhoz, hogy így lehessen, a tagoknak beszélgetni kell egymással, érzelmi kapcsolatoknak kell kialakulni közöttük. Az együttélés ugyanis a lélek akarata, tehát ennek érdekeltnek kell lennie a közös létben.
részletek>