1. Kérdés: Mit tegyek? Felvonulva éljenezzek, vagy a kordon mögött ordítozzak?
2. Kérdés: Mit tegyek? Reszketve bújjak meg, hogy mikor találnak rám, vagy kiabáljam világgá a másságomat?
3. Kérdés? X-ről kiderült, hogy homokos. Kerüljem vagy vágjak jó arcot a dologhoz? Mi lesz, ha molesztálni fog?
Ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel egyre sűrűbben találkozunk a mássággal szembeni intoleranciát mind gyakrabban mutató hétköznapjainkban. Már olyanokat is foglalkoztat a probléma, akik eddigi életében ez a kérdés fel sem merült. Azok is aggódnak, akik homoszexuálissal éltek egy közösségben, de ebből konfliktusuk soha nem adódott. Mire hát ez a nagy felzúdulás, és hogyan viszonyuljunk?
A meleg büszkeség napja. Házasodhassanak a melegek! Egyenlő jogokat a melegeknek! A médiából ömlenek ránk a címek, kijelentések vélemények. Nekünk pedig valamiképpen viszonyulnunk kell, kellene ezekhez a kérdésekhez, kijelentésekhez. Igen ám, de hogyan tegyük?
A deviancia, az átlagtól való eltérés minden közösségben jelen van, csak annak elviselésében mutatkoznak különbségek. Minden egyén más, tehát mindenki deviáns, csupán attól tűnik el a különbözőség látszata, mert bizonyos dolgokban nem túl nagyok az eltérések. A kicsi pedig még belefér az általánosan meglévő toleranciába, másság elviselésbe. Problémák akkor adódnak, ha a másság nagymérvű, vagy adott közegben alacsony a toleranciaszint. Mitől lesz valami NAGYON eltérő, és milyen az a helyzet, amelyben alacsonyra csökken az elviselési inger?
Az ember, bár mind többen hajlamosak ezt figyelmen kívül hagyni, része a világmindenség egészének, tehát annak törvényszerűségei súlyosan befolyásolják minden megnyilvánulását. Amíg ezt tudomásul veszi, és tetteiben ezek figyelembe vételével cselekszik, azok nem irritálják a környezetét. Amint ettől eltér, már türelemre, elfogadókészségre, és elnézésre kell hagyatkoznia. Ha személye fontos a közösségnek, akkor azok megengedőek vele szemben, amennyiben nem, akkor ellenintézkedésekre számíthat. Minél nagyobb mértékben tér el az élet, fajára szabott törvényszerűségeitől, általános működési gyakorlatától, megnyilvánulásai, életvitele annál nagyobb toleranciát igényelnek.
Amíg az egyének és az általuk alkotott közösségek mindennapjaikat, vágyaik kielégítését megnyugtatóan kielégítettnek látják, biztos jövőképpel rendelkeznek, addig türelmesek, és elnézőek tudnak lenni. A biztos léttudat nagyfokú empátiát és toleranciát ad. Minél nagyobb ez a biztonság, annál erősebb a türelem. Amikor viszont csökken a szint, azonnal fogékonnyá válnak a másság észrevételére. Jellemző, hogy az emberiség történelme alatt szinte minden háborút, erőteljes konfliktust olyan csoportok, közösségek, népek, nemzetek kezdeményeztek, akik valamilyen hiányérzettel küszködtek. Ráadásul a természetes lelkiség ehhez az állapothoz azonnal ki is termel megfelelő képességekkel rendelkező vezetőket. Olyanokat, akik a problémákkal küszködőknek megmutatják a megoldás leggyakoribb útját: egy másik közösség megtámadását! Valaha elégnek találták azok anyagi javainak elvételét, és nem is mondtak mást. Megöljük őket, és elvesszük azt a valamijüket, ami nekünk nincs, pedig kellene, hogy legyen! Egyszerű mondat, benne van minden, ami lényeges! Mit mondtak, mondanak ezzel szemben a "civilizált" világ vágyakozóit kielégíteni akaró vezetők? Hát ez tűrhetetlen! Kék a szemük, pedig a fekete a természetes, ugrálnak, pedig az természetellenes, 8 órát alszanak, pedig az erkölcstelen, vagy egyszerűen csupán más istent imádnak, amit pedig a miénk nem tűrhet el. Intézzük el őket! Elintézés közben persze elvesszük az általunk megkívánt valamijüket, de erről nyíltan már nem beszélnek. És az elégedetlenek azonnal menetelni kezdenek, mert lehetőséget látnak kielégítetlen vágyaik rendbe tételére. De hogy jön ez a melegekhez?
A lélek és a test egységes egészet képez, amelyben minden eltérés, sérülés problémát okoz. Bármelyikben keletkezik deformálódás, az hat a másikra. A szellem és a test egységében elképzelhetetlen nagyobb konfliktushelyzet, mint amikor nem összeillő párosítás jön létre. Vagyis amikor egy férfi (női) lelkület női (férfi) testben születik meg. A természet az embert páros életre teremtette, amelyben mindkét félnek (nemnek) más a feladata. A faj fenntartásának nehéz és fáradtságos munkájában más területek hárulnak rájuk, amelyhez szerencsés esetben meg is kapják a megfelelő programot. Ez biztosítja azokat a képességeket, amelyekkel megélhetik szerepüket. Teljesen más a nő és a férfi programja! Együtt azonban tökéletesen alkalmasak az új élet létrehozására és felnevelésére. A lélek adta vezérléshez persze megfelelő adottságú anyag, vagyis test is szükséges! Ha nincsenek meg azok a feltételek, amelyek a lélek elképzeléseit, kényszereit meg tudják valósítani, akkor súlyos működésbeli zavar támad.
A homoszexualitás (leszbikus, buzi, homokos, köcsög, stb., hogy a magyar szókészlet néhány termékét idézzük!) súlyos betegség, mert egy természetellenes lelki - testi viszonyt fogalmaz meg. Ahogy azt már fentebb említettük, nem összeillő párosítás, tehát súlyos deviancia jött létre. Mivel a természet minden összetevőjének ilyen - olyan mennyiségű és hatékonyságú öngyógyító képességet is adott, a lélek megpróbál alkalmazkodni ehhez a deformálódáshoz is. Keresi a lehetőséget, amelyben kiküszöbölhető lenne az össze nem illőség. Sajnos, a lélek súlyosabb károsodás nélkül nem képes önmagából kivetkőzni, vagyis nem tud nemet váltani. Erre (bizonyos határok és korlátok között) csak az anyag képes.
Amíg egy közösség nyugalomban él és biztos jövőképpel rendelkezik, addig nagy türelemmel szabályozza a deviánsakkal szembeni bánásmódot. Bár nem kívánja számukat mesterségesen szaporítani, a gondot örökítve látni, de elviseli jelenlétüket. Elfogadja, hogy a deviánsak döntő többsége nem önként választotta saját másságát, hanem azt a természet tévedéseként, kvázi "gyári hibaként" szenvedi el. Nem hibáztatható tehát a többségétől eltérő állapotért. Ilyen az azonos neműek iránti szexuális vágyakozás is. Itt azért álljunk meg egy gondolat erejéig! Az előző mondat teljesen félreérthető a témában nem jártasok számára. A valódi homoszexuális ugyanis nem azonos neműek partneri kapcsolatát keresi, csupán ez vágyakozásának anyagi megjelenése! A homoszexuális férfiben ugyanis egy női lélek munkálkodik, aki egy férfi kapcsolatra vágyik. Ugyanígy van ez nők esetében is, ahol egy férfi lélek nőt kíván. Az ilyen párok aktusában a kívülálló két nőt, vagy két férfit látna, holott a résztvevőkben egy női és egy férfi, vagyis két különböző lélek, program munkálkodik. A természetes, tehát a politika, a média vagy más, a dolog felhasználhatóságában lehetőséget látók jelenléte nélkül a kereslet és a kínálat itt is megtalálja önmagát. A homoszexuális kapcsolatok olyan egyének részvételével zajlanak, akik önmaguk részt akarnak venni egy ilyen partnerségben. Az egészséges közösségek akkor, és csak akkor lépnek fel a szexuálisan eltérő magatartásúakkal szemben, ha azok a velük nem azonos programmal rendelkezőkre kívánnak hatással lenni. Magyarán másságukkal zavarják környezetüket, megsértik azok "másságát". Amely ebben az esetben a természetes magatartású többséget jelenti!
Az emberiség történelmében sokszor és sokféleképpen jelent meg és lett dokumentálva a homoszexualitás. Szinte mindegyik megegyezik azonban abban, hogy csak az elit, a hatalmat birtoklók, vagy a művészek közül jegyez le történeteket, életutakat. A tömegről nem szólnak, mintha közöttük ilyesmiről szó sem lett volna. Pedig csupán annyi történt, hogy a történelemkönyvek, a történelmi témákkal foglalkozó irodalom, a zeneművek és a képzőművészet mindig az úgynevezett hírességekre koncentrált, vagy őáltaluk lett megrendelve, finanszírozva. A nemi jellegben való eltérés ott volt a tömegek mindennapjaiban is, de ezekről nem készültek feljegyzések. Az már egy másik kérdés, hogy a hatalmat birtoklók körében akkor mindig gyakoribbá vált, amikor egy birodalom, vagy egy uralkodási korszak leszálló ágba került, a végéhez közeledett, például Athén vagy Róma.
A szexuális másság nem csak az emberiség kiváltsága, megjelenik a természetben is. A nemi jelleg váltása, azonos neműek közösülése nem ismeretlen a természettel szoros kapcsolatban állók számára. Érdekes, hogy az emberi magatartástól eltérően egyetlen esetben sem történik büntetés, kirekesztés, vagy a más jegyeket hordozó elpusztítása. Ezt, bizonyos dolgok szerencsétlen összejátszása esetén egyedül az ember teszi meg!
Az eltérő lelki program és testi megjelenés megléte súlyos teher, amit gyógyítani és nem elítélni, legfőképpen nem büntetni kell! A közösségek normálisan működő lelki életében ez nem okoz problémát. Ahol, és amikor a nemi identitásvesztés, illetve másság súlyos közösségi, társadalmi problémaként kerül előtérbe, akkor és ott nem a mássággal, hanem annak kezelési ingerével, képességével van baj. Ahol az ilyet nem gyógyítandó, nagy türelmet kívánó türelmi feladatként kezelik, ott nem a deviánsakkal, hanem az illető közösség lelkiállapotával van gond. Nagyon durva megfogalmazással, amikor egy közösség, tagjainak másságával nem képes szembesülni, és azzal kapcsolatban helyesen eljárni, ott a közösség szorul gyógyításra!
Mi a helyzet a homoszexualitással a mai Magyarországon? A már évek óta megrendezésre kerülő "Meleg büszkeség napja" egyre súlyosabb társadalmi konfliktusokat gerjeszt. Illetve, nem a társadalom egésze, hanem annak csak egy szelete teszi ezt! A média a szexuális másságot nem megfelelően, sőt erőteljesen hangulatkeltően láttatja. A magatartást a valóditól eltérő képében és helyzetében mutatja be. Szinte példaként, ösztönzendően tálalják azt, amit pedig nagyon óvatosan, hatalmas türelemmel és hozzáértéssel gyógyítani kéne. A homoszexualitás nem lehet példa, mert annak valódi megnyilvánulására sajnos "születni kell". A "SAJNOS" szó nem félreértendő! SAJNOS az egyén és a közösség számára is, hiszen mindkét fél tudja, a normális együttélés fenntartásához ebben a viszonyban az átlagostól eltérő türelem kell.
Amikor valamilyen, a természetnek a faj számára adott programjától súlyosan eltérő magatartás, lelki állapot következik be, az egészséges közösségi inger annak békés, minél kevesebb konfliktust igénylő rendezésében, a probléma okának megszüntetésében érdekelt. Semmiképpen sem a növekedésben, a probléma elfajulásában, kezelhetetlenné válásában! A mai magyar hétköznapokban ennek éppen az ellenkezője zajlik! A szexuális másságot a többségnek el kell tudnia viselnie mindaddig, amíg az természetes rendjén, tehát a többségi magatartást nem irritáló módon jelenik meg. A devianciának pedig tudnia kell, hogy ő a többségtől eltérő lelkülettel rendelkezik, és nem ez a természetes magatartás. Ahhoz, hogy a többség empátiát tanúsítva tudomásul vegye meglétét, nem szabad önmaga másságát folyamatosan és tüntetően megjeleníteni.
A homoszexuális egyén nem egy másik bolygóról érkezett zöld emberke, nem földönkívüli táplálékot eszik, nem él a többiektől eltérő életet, csupán testidegen programja következtében némi, a másik nemre jellemzőbb jeggyel rendelkezik. A legnagyobb eltérés csak és csupán a szexuális viselkedésében tapasztalható. Mindennapjaiban ugyanúgy él és tevékenykedik, táplálkozik és alszik, mint bárki más. Nem szabad tehát valami életidegen, kártékony kórokozónak tekinteni, aki már a puszta jelenlétével hatalmas veszély az őt körülvevőkre. Sőt! Bár a homoszexualitás egyik oldalon hatalmas teher és nehezen megélhető lelkiség, másrészt viszont erős késztetés az élet "munka", teljesítmény területén való bizonyításra. A többiekhez hasonlóan az ilyen lelki problémával küzdő is része kíván lenni az életbennmaradásához nélkülözhetetlen csoportos együttélésnek. Itt is igaz a jin és jang körök példája! Ha a feketében hiány van, azt a fehér megnövekedése ellensúlyozza. Az emberiség történelmét számtalan kitűnő homoszexuális államférfi, vezető, művész, sportoló gazdagította nagy teljesítményeivel. Olyanok, akiknek a szexuális identitása eltért a természetestől. Manapság is megszámlálhatatlan az ilyen lelki problémával küzdő híresség. Mintha a homoszexualitást más problémák elfedésére felhasználóknak, a politikának és a médiának viszont kétféle mércéje lenne! Ha híres az illető, akkor csöndben maradnak, mindenki más viszont elítélendő, eltaposandó, kényszerkezelendő, sterilizálandó "kisköcsög", "buzi", "leszbi", vagy egyszerűen csak féreg az egyik oldalról nézve, másikról pedig egyenlőbb az egyenlők közt, büszke lehet magára, értékesebb is a többinél.
Mit tegyen az egyén, ha az élet elvárásainak megfelelő magatartást kíván megvalósítani a környezetében esetleg megjelenő homoszexuálissal? Semmiképpen se álljon a másságot elítélendők, azok ellen kényszerintézkedéseket kívánók táborába, mert mindegyikünk rendelkezik valamilyen mássággal! De fel se akarjon nézni az ilyenre csak azért, mert az "ilyen". Tartsa észben, hogy a másságnak a csoportban meglévő problémák megoldásaként való megjelenítése minden esetben társadalmi feszültségeket és azokat megoldani képtelen vezetői magatartást jelez. Ahol munkanélküliség és szegénység fenyeget, ahol eltűnik az egészséges jövőkép, bár azt mondják, ám ott mégsem a homoszexuálisokkal van baj! Semmiképpen nem az ő pellengérre állításuk, ne adj isten, megsemmisítésük fogja eltüntetni a gondokat. Ha viszont nem ez az ok, de mégis annak tekintik, akkor az ilyen rendre járó gépezet a megjelöltek félreállítása után új és újabb közösségi devianciákat fog megjelölni a továbbra is meglévő bajok okaként. Szem elé kerülnek a kék szeműek, aztán az átlagnál magasabbak, a kancsalok, a teniszrajongók, és mindenki más, akire rá lehet mutatni.
Aki személyes ismeretségben van olyannal, aki a témánkat adó mássággal él, kezelje kapcsolatukat türelemmel. Amíg annak magatartása nem sérti az övét, addig fogadja el olyannak, mint bárki mást. Amennyiben tolakodást tapasztal, egy beszélgetésben tisztázni kell a türelem és megértés okát és határait! Én elfogadlak téged addig, amíg te is elfogadsz engem! Neked hozzám képest az a másságod, hogy eltérő lélekkel és testtel rendelkezel, nekem pedig hozzád képest az, hogy azonossal. Az élet rendjét alapvetően meghatározó fajfenntartás szempontjából viszont az én programom az általános, tehát a te léted az én türelmemtől függ. Azért, mert én a tiednél nagyobb egység része vagyok. Ha már nem veszed igénybe lélekgyógyítók szolgáltatását, márpedig nem, mert akkor nem viselkednél tolakodóan, akkor vedd tudomásul a természet rendjét. Ebben a többség jóindulata, nevezzük empátiának és toleranciának az, amely a kisebbség sorsáról dönt. Értelmes emberek között ez elég a konfliktus kezeléséhez.
Aki azokhoz csatlakozik, akik a homoszexuálisokban veszélyt, problémáik okozóját látják, saját lelkének súlyos problémáival kell szembenéznie! Vegye tudomásul, hogy ő is deviánssá vált, mert elvesztette az élethez szükséges türelmét és elfogadó képességét, vagy annak egy részét.
Aki önmagán tapasztalja a szexuális másságot, a nemétől eltérő magatartásformákat, mindenképpen forduljon lélekgyógyászhoz. Nem törvényszerű ugyanis, hogy "gyógyíthatatlan" a baja! Mint minden problémának, ennek is fokozatai vannak. Sokuknak teljes mértékben, vagy legalább olyan szinten rendbe hozható eme "eltévelyedés", hogy a továbbiakban tökéletesen tünetmentessé válnak. Akinél viszont olyan a lélek és a test kettőssége, amely már nem korrigálható, annak is segít a gyógyítás önmaga elfogadásában, mássága egészséges megélésében. Az ilyen ember az őt körülvevőek számára nem lesz feltűnő, de semmiképpen sem válik életvitelével, önmutogatásával megbotránkoztatóvá. Éppen ellenkezőleg, másságának elviselése extra energiákat szabadít fel benne. Olyanokat, amelyekkel viszont csak deviánsak rendelkeznek, és amelyre a többségnek is nagy szüksége van!
1, azaz egy válasz!
Nem szerencsés, ha a deviancia felvonul! De problémáját önmaga előtt is titkolni próbálván, megbújnia sem egészséges. A tüntetőleges magatartás ellenszenvet kelt, csökkenti a többség türelmét. Azt, amire pedig olyan nagy szükség lenne a mássággal élők elfogadásakor, a hozzájuk való viszonyulás egészséges és elviselhető szintjének megtalálásában. A szégyenérzet viszont tovább növeli az amúgy is súlyos teherrel élő lélek terheit. Lehet, hogy épp ettől lép olyan szintre, amikor már valóban terhessé, ártalmassá válik, és ezzel meg is pecsételi saját sorsát. A homoszexualitás egyszerűen és hétköznapian fogalmazva csupán a lélek lehetséges betegségei közül az egyik. A természet viszont a baj mellé kitalálta a gyógyulást is. Ez lehet teljes vagy részleges. Utóbbi annyit tesz, hogy az egyén és az őt körülvevő csoport megtalálja azt a középutat, amelyben már képesek elviselni egymást, de semmiképpen nincsenek a másik kárára. Egészséges lelkületű közösség tagjai számára baj és baj között csak az okban és ennek okozataiban van különbség. Betegség a fogfájás, a gyomorgörcs, a pénzsóvárság, a féltékenység és a homoszexualitás is. Akkor a fog, vagy hasfájósokat miért nem tekintjük annak, aminek a homoszexuálisokat manapság velünk láttatni akarják? Az egészséges ember a problémát megoldja és semmiképpen nem annak növelésére törekszik. Az emberiség, általunk ismert történelmében az azonos neműekhez való vonzódás folyamatosan jelen volt. Általánosságban az is elmondható, hogy ezt a másságot tudomásul vették, elfogadták. Problémává mindig olyan helyzetekben vált, amikor adott társadalmak súlyos belső problémákkal küzdöttek. Akkor is csupán olyan esetekben, amikor adott kor, irányításra kiválasztott, vagy önjelölt vezetői a bajra nem találtak megfelelő megoldást. Ilyenkor lettek a homoszexuálisokból "buzik", "leszbik", netán "kisköcsögök". A probléma valódi megoldását TOLERANCIÁNAK, EMPÁTIÁNAK nevezik, és értelmes, önmaguk valódi érdekeit szem előtt tartó egyénekből álló közösségek élnek is e gyógymóddal!
Végül, de nem utoljára, ám csak nagyon halkan! Az azonos neműek iránti vonzódás nem helyes kezelése igen sok járulékos problémát tud okozni. Amíg csak azok élnek ilyen vágyakkal, akiket a természet erre kényszerít, és az őket körülvevő közeg helyesen áll a problémához, addig, aki kigyógyulhat, az kigyógyul, aki pedig nem, az a kereslet-kínálat elv alapján kialakíthatja a kapcsolatait. Ám egyikük jelenléte sem okoz közösségi feszültségeket.
A probléma helytelen kezeléséből a csoport lelki életére, összetartó erejére akár súlyosan káros következmények is származhatnak. A túldimenzionálás miatt bekövetkező, velük szembeni drasztikus fellépés rossz problémamegoldó módokat rögzít. Sőt, okozatként képes egészségtelen támogatási, azonosulási ingert kelteni. A homoszexualitás egészséges magatartásként, netán értékként való kezelése, megélése viszont rövid időn belül prostitúciót is teremt. Más irányú problémákkal küzdő lelki sérültek, közösségből kirekedtek, vagy arra vágyók is elszenvedőivé válhatnak e helytelen gondolkodásnak. Bizonyos devianciával küzdők (a homoszexuálisok ilyenek!) között ugyanis erős lelki összetartozás érzés alakul ki, amely az ilyen közösségi igénnyel rendelkezők számára szimpatikussá válhat. Nem a magatartás, az ideológia, hanem a csoportlét!
De ez csupán az egyik, ha nem is lényegtelen következmény! A másik, hogy ahol legális kereslet van, ott azonnal tömeges kínálat jelenik meg. Az egészséges szexuális irányultságúak nem partnerei a saját neméhez vonzódóknak. Ha a problémás egyed nem érzi betegségnek a baját, sőt, akkor a legnagyobb nyugalommal próbálkozik olyanoknál is, akiknél egyébként nem merne. Az erős vággyal párosuló fizetőképes kereslet és a szegénység, kilátástalanság együttesen melegágya a prostitúciónak! Ennek elterjedése viszont hirtelen jelentősen megemeli a problémások számát. Már nem csak a természet tévedését magukban hordozókkal kellene foglalkozni, hanem ehhez már akár kriminalisztikai, büntetőjogi problémák is járulnak. Így válhat aztán egy évezredek óta meglévő, ám kis számban jelentkező baj, hirtelen társadalmi méretűvé!
