A "zöldszemű szörny", ahogy a magyar nyelv a féltékenységet elnevezte, sok tízezer ember életét keseríti meg, kapcsolatokat, érzelmeket, szerelmet és szeretetet tesz tönkre. Hányan és hányszor vagyunk tanúi vagy résztvevői e mondatpár elhangzásának!? Vajon miért van az, hogy az emberiség ezredévek alatt sem volt képes változtatni eme rossz magatartásán, és valamilyen megoldást találni a kétkedés ellen? Miért hangzik el újból és újból ez a vád? Ráadásul a leggyakrabban olyanokkal szemben, akik valójában nem is adtak okot a feltevés megfogalmazására.

A féltékenység a bizalmatlanság és az önbizalom hiányának legfeltűnőbb formája. Sokan úgy vélik, hogy túlzott birtoklási vágyból, és/vagy túlszeretetből ered. Az igazi ok nem ez! A bizalmatlanság minden élet része, hiszen ez is segít megtanulni a veszély elkerülését. A szülők nem tudnak minden környezeti összetevőt bemutatni, azokat azonosítani, és bennük eligazodást biztosítani az utódok számára. A bizalmatlanság egészséges mértéke az új dolgokkal szembesülve óvatosságra int, önmagunk védelmi reflexeit magas fokon tartja. Amikor azonban a lélek számára bizonyossá válik a veszély oktalansága vagy annak elmúlta, az említett reflex visszahúzódik. Azért teszi ezt, mert adott esetben tovább már nincs rá szükség. Az embereken túl lévő élet azonban nem ismeri az egészségtelen bizalmatlanságot és a féltékenységet. Azért nem, mert ezzel lehetetlenné válna az alá és fölérendeltségben, a fogyasztok - fogyasztanak - ban való létezés. Még a legtehetségesebbnek tartott csúcsragadozók is csak igen kis százalékban hajtanak végre sikeres élelemszerző támadásokat. Amennyiben önbizalmuk kóros bizalmatlansággá változna, nem lennének képesen életben maradni, hiszen támadásaik egy részét meg sem mernék indítani. A növényevők esetében pedig állandó és fokozott éberségi állapotot eredményezne, tehát nem jutna idő a fű leharapására.

A bősz ellentmondó persze erre nyugodtan válaszolhatná, hogy a hímek féltékenységből csatáznak a területüket, háremüket, párjukat megkívánókkal! Sajnos ki kell ábrándulniuk! Ez csupán az élet törvényéből adódik, a féltékenység nevű emberi érzéshez semmi köze sincs. Azért harcolnak, hogy valóban a legjobb képességeket, géneket hordozó örökítse tovább a fajt, mert ezzel maradhatnak túlélők a nagy körforgásban. Nagyon is tudatos viselkedés, semmi beteges nincs benne. Akkor az ember miért van megverve ezzel a természetidegen hajlammal? A magyarázat egyszerre egyszerű és bonyolult is. A lélek összetettsége új állapotokat is eredményez. Úgy van ez, mint a társadalmak különböző szintjeivel. Az alacsonyabb polcokon helyet foglalók kevés ingerrel élnek, tehát döntéseiknél is kevesebb információt vesznek figyelembe. Egyszerűbb elvek alapján egyszerűbb döntéseket hoznak. Ezzel szemben a felsőbb polcokon tanyázók, a sokkal nagyobb mennyiségű ismeret, tehát korlát miatt összetettebb válaszokat szülnek. Minél több ok motivál, annál több okozatot keletkezik. Ezek az okozatok pedig egy következő körben okká válva további okozatok keltőivé válnak. Nos, a lélek is így működik! Az embereket körülvevő élőlények, mivel sokkal közelebb álnak a természethez, életük megéléséhez egyszerűbb (ez nem rosszabbat jelent!) lélekkel rendelkeznek. Ez a szellemiség kevesebb okozatot, tehát újabb okot gerjeszt. Az ember mára igen bonyolult, rendkívül összetett lelkiséget fejlesztett ki, és legnagyobb részének már semmi köze a természet törvényihez! Olyan érzelmek, hangulatok, vágyak, amelyekre nincs szükség az élet hagyományos piramisában.

Vegyünk egy másik példát! A minket körülvevő technikai megoldások mára hihetetlen bonyolulttá, a zöm számára elképzelhetetlen működésűvé váltak. Még a XX. Század második felében is csavarhúzóval, kalapáccsal javították az autókat. Azért, mert egyszerűek voltak, kevés és célirányos alkatrészből álltak. Ezzel szemben a pár évtizeddel későbbi jármű utódokhoz célszerszámok, számítógépes kütyük nélkül közelíteni sem lehet. És mi történik? A szakemberek egyre többször vakarják a fejüket és állnak értetlenül egy problémánál, mert, mint mondják, ilyen nem történhet meg. Vagy, ahogy a modern "gyógyszerek" dobozain olvasható, reklámjaikban hallható: A készítmény lehetséges mellékhatásairól kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét! A szer ugyanis olyan erős és annyira bonyolult kémiai folyamatok eredménye, hogy okozatai bármikor váratlan és kiszámíthatatlanul új okká válhatnak. Olyan új betegségek okozói lehetnek, amelyek teljesen váratlanul érkeznek.

Az évezredek során az emberi lélek is rettenetesen bonyolulttá vált, és ebben váratlan, az élet egészséges megéléséhez szükségtelen, vagy annak éppen ellenható érzelmek születtek. Ilyen az egészséges szinten túlnövő bizalmatlanság, vagy annak gyakran tapasztalt "zöldszemű" változata is. Mit tegyünk, ha ilyen teherrel élünk, vagy ilyen érzelemnek vagyunk kitéve?

Semmiképpen se térjünk napirendre a megléte felett, mert életidegen lelkiállapot, tehát köznapi nyelven betegségnek nevezhető. Tönkreteszi az egyént és annak társas kapcsolatait. Nem a valóságot veszi ugyanis figyelembe, hanem önmaga gyárt elképzeléseket, fikciókat, és ezeket tényként fogadja el. Nem kíváncsi a válaszokra, hiszen meg van győződve saját igazáról. Ezért aztán semmilyen bizonykodás, tanúskodás, vagy állítás nem képes meggyőzni, sőt! Éppen ezek azok, melyek mind jobban erősítik vélekedését. Ugye, hogy igazam van, hiszen ha nem lenne, nem magyarázkodna ennyire! -gondolja a beteg lélek. Ha a bizonygatás nem megfelelő válasz, akkor reagálás nélkül kell hagyni a vádakat. - vélhetnénk, de ez sem megfelelő út. Ezzel ugyanis az önbizalom hiánnyal, bizalmatlansággal terhelt lélekre további súlyokat rakunk. Még csak válaszra sem érdemesít! Igazam van, mert még tiltakozni sem mer! Ilyen és ehhez hasonló következményei lesznek a válasz nélkül hagyott vádaknak. Akkor hát mi a teendő?

Az egyetlen jó mód, hogy a beteg betegnek kezdi érezni magát, és gyógyulást igényel. Hogy a lélek saját problémájával szembenézzen, fontosnak kell, hogy érezze a környezetéhez való tartozás ingerét. Magyarán: annyira akarjon vele, velük lenni, hogy akkor is engedjen az unszolásnak, amikor belül egyébként nincs teljesen meggyőződve önnön bajáról. Ezt elérni nagyon nehéz feladat, néha egyenesen lehetetlen! A kóros bizalmatlanság, a féltékenység az egyik legnehezebben gyógyítható lelki elváltozás. Azért, mert a legtöbb e kórban szenvedőt nem lehet szembesíteni a bajával.

Pedig nagyon fontos lenne, mert a lélek e baja gyorsan tönkre tudja tenni a benne szenvedőt. A szerelmet és a szeretetet nem képes értékén és fokán megélni, hiszen állandó kétségek, félelmek gyötrik, folyton a másik szekírozásával van elfoglalva. Mit eredményez ez a magatartás? Egyik végkifejletként az áldozat szerepét betöltő társ egyszer megelégeli az állandó szenvedést és továbbáll. Sajnos a beteg, állapotának fokától függően ezt nem teljesen saját hibájaként tudatosítja önmagában. Másik "eredmény", amikor az állandó zaklatásnak kitett társ, épp saját felzaklatott lelkének következtében szalad bele valami együtt érző karjaiba. Jobbik eset, amikor rájővén, hogy van harmonikus párkapcsolat is, egyszerűen kiszáll a régi kapcsolatából, lásd első megoldás. Nagyobb a baj, amikor a félrelépés kiderül! Ekkor ugyanis a féltékeny társ, igazolva látja saját gyanúját, még mélyebbre süllyed beteg állapotába. Az meg sem fordul a fejében, és másnak sem hiszi el, hogy éppen az ő bizalmatlansága, beteges gyanúsítgatása miatt történt, ami történt. Egy esetleges következő kapcsolatában pedig még az előzőnél is korábban elindulnak beteg reflexei.

Sajnos a kétkedés nem áll meg a szavaknál! Az egyén habitusától, szocializációjától, lelki állapotától függően igen súlyos konfliktusok okozójává is válhat. Az ilyen egyének viselkedésében bizony joggal lehet agresszióra, sőt, brutalitásra is számítani. Sokan hiszik, mert hinni akarják, hogy a probléma idővel elmúlik. Ha majd látja, hogy oktalan a félelme, szépen kinövi! - vélekednek sokan. Nem, nem múlik el, sőt egyre rosszabb lesz! Sokaknak ez a legsúlyosabb lelki deformáltsága, ezért az ennél kisebb problémái is ezt erősítik. Bármilyen konfliktus, amely a beteget éri, e területen robbanhat ki. Az idő múlásával egyre váratlanabb helyzetekben és/vagy méretekben jelentkezhet.

Nem kívánunk senkinek kéretlen tanácsadói, vagy "a tutit megmondói" lenni, ám azt javasoljuk, hogy aki önmagán tapasztal a fent leírtakra utaló jeleket, vagy társában fedez fel ilyeneket, haladéktalanul gondolkozzon el a továbbiakon! A túlméretes bizalmatlanság, az egyén társas kapcsolatait leginkább megrontani képes változata, a féltékenység lelki probléma, ha tetszik betegség, tehát illik így foglalkozni vele. A betegséget gyógyítani kell, tehát érdemes gyógyítóhoz fordulni. Lélek gyógyításával foglalkozó szakemberek számára még az igen súlyos esetek is tünetmentesen gyógyíthatók.  Egyet azonban tudomásul kell venni! Ez a baj magától nem múlik el!