1. kérdés: Nem szeretem a tablettákat, de amikor lázas vagyok, kénytelen-kelletlen mégis rájuk kényszerülök. Tényleg nincs más megoldás?

2. kérdés: Valahol hallottam a vizes lázcsillapításról, de nem merem kipróbálni. Mi ez, és hogyan működik?

 

A láz nem ellenség, nem barát, csupán a védekező rendszerünk része. Lehetővé teszi, hogy a szervezet a keletkezett probléma megoldására a leghatékonyabb ellenintézkedéseket foganatosítsa. Amikor valamilyen harc folyik, és a szervezetben a működést gátló tényező (pl. gennyesedés, gyulladás stb.), folyamat keletkezik, szintén megjelenik. Figyelmen kívül hagyni nem szabad, ám azonnali ellenségnek, tehát elhárítandónak tekintése súlyosan károsítja az egészséget, mert nem engedi a védekező mechanizmus munkájának hatékony elvégzését. Mindig a láz keletkezésének okát és nem magát a test hőmérsékletének emelkedését kell a figyelem központjába állítani. A láz megjelenését és meglétét nem mindenki viseli egyformán. Egyébként is, a modern, a fogyasztást egészségtelenül előre helyező kor embere rohamosan veszít tűrőképességéből. Évről-évre kisebb problémákat vagyunk hajlandóak elviselni, egyre erőteljesebben reagálunk a lélek és a test alkalmanként megjelenő jelzéseire. A lázzal sincs ez másképp!

Míg egyik oldalon, munkahelyük elvesztésétől való félelmükben mind többen kerülik a gyógyítókat, a másikon viszont szinte hipochondriás betegességgel figyelik önmagukat, és azonnal reagálnak minden vélt vagy valós problémára. Tömegek rettegnek az injekciótól, horrorisztikus történeteket mesélnek fogorvossal kapcsolatos félelmeikről, tragikus hisztériával reagálnak testük legkisebb sérülésére. A lázzal sincs ez másképp!

A lázcsillapítókat is besorolhatjuk a fájdalomcsillapítók közé, hiszen a magát civilizáltnak mondó ember legfőképpen önmaga félelmeinek elhárítására használja. Egy 37 fokos hőemelkedéssel a szervezet semmiféle károsodást nem szenved, sőt, lehet, hogy éppen a bajra reagáló ellenakciójának kezdetét jelenti. Mégis, egyre többen máris rohannak a gyógyszeres dobozhoz, vagy az orvoshoz. Pedig a fájdalomcsillapítókról leírtak itt is igazak. Az európai orvoslás által felírt készítmények mind vegyipari termékek, tehát anyaguk életidegen a szervezet számára. Fogyasztásuknak mellékhatásai lehetnek, de még ilyenek megjelenése nélkül is egészségtelenül terhelik az amúgy is harcban álló rendszert. Jó-jó, mondhatják, de akkor a lázat tűrni kell? Legegyszerűbben azt mondhatnánk, hogy igen, de mint mindenben, ebben is vannak fokozatok.

A legfontosabb, hogy lehetőleg ne mesterséges anyagokból előállított szereket használjunk! Hát akkor mit? A megoldás ott van mindenki előtt, a hétköznapokban fogyasztásra egyre inkább háttérbe szoruló VÍZ alakjában. Amikor melegünk van, előszeretettel igyekszünk vizek partjaihoz, ahol aztán felhevült testünket kissé lehűtendő, kéjes érzéssel merülünk a hűs habokba. A melegben érzett hevület és a láz között semmi különbség nincs. Mindkét esetben megemelkedett a test hőmérséklete, amely kellemetlen számunkra. Nos, láz esetén se feledjék nyári emlékeiket! Amikor valaki lázas, a hőtől csorog róla a verejték, egy puha textíliát kell vízbe mártani és máris kész a rossz érzést csillapítani tudó eszköz.

A hőemelkedéseket el kell tudni tűrni még azoknak is, akik a modern kor egészségtelen hiper érzékenységében szenvednek. Ez a kezelés kezdeti stádiuma, amelyben az öngyógyító képességünk eldönti, mekkora is a baj? Ha ekkor beavatkozunk, a folyamatot már a teszt időszakban leállítjuk, és ezzel vagy kikapcsoljuk a védekezést, vagy a kórokozót kényszerítjük további bujkálásra. Ezzel viszont csak elodázzuk a megoldás megszületését, a behatoló megsemmisítését. Akit 38 fokos testhőmérséklet környékén nagyon zavar az izzadás, az alkalmanként használhatja a leginkább gondot okozó arc és nyak, valamint hátizzadás csökkentésére. Aki így tesz, az se hideg, hanem kissé langyos vízzel tegye, mert lelkünket, közérzetünket leginkább nem a hő emelkedése, hanem az azzal járó vízkipárolgás irritálja.

Komolyabb láznál és/vagy annak tartós jelenléténél már hideg vizet használjunk, mégpedig mosakodás vagy zuhanyozás formájában. Tartósabb hatást érhetünk el, ha vízzel teli kádba, edénybe ülünk, mert ezzel hőmérsékletünk drasztikusan csökkenthető.

A vízzel való lázcsökkentésnek a bogyókkal szemben sajnos van egy nagy hátránya! Türelmet és tűrést igényel. Amíg a lázcsillapító tabletta elfogyasztása semmi munkát és részvételt nem kíván, addig a vizes módszerhez a beteg aktív közreműködése, türelme szükséges. A testet érő hideg víz ugyanis kellemetlen, vacogni kezdünk, didergünk, tehát "nemszeretem" érzések lépnek fel! Az előnye? A szervezetet nem terheli, természetes anyagot használ, amely nem irritálja a testet és nem gátolja a védekező mechanizmusokat tevékenységük végzésében. A letörléses és a fürdető módszer együttes, váltogatott használatával pedig a kényelmetlen izzadás, a bőr egészségtelen felpuhulása, kifőlése akár rövid időnként eltüntethető, miközben a hőmérsékletet durván csak a legszükségesebb esetekben csökkentjük.

A láz szükség szerinti csillapítása tehát megoldható házilag, mindenféle tabletták használata nélkül is. Egy nagyon lényeges dolgot azonban mindenki és mindig tartson szem előtt! A láz a szervezet problémáját jelzi. Azt, hogy a működésben egészségtelen elváltozás következett be, amelyre az önvédelmi képességünk első fokon reagált. Ha ez megtörténik, mindenképpen mérjük meg a hő emelkedésének mértékét, és ha ez magas, vagy egy napnál tovább fennmarad, azonnal forduljunk gyógyítónkhoz, hogy megtalálja a láz keletkezését kiváltó problémát. Az általa javallott gyógymóddal azonosulni kell, mert e nélkül a gyógyulás nehezebb, vagy akár sikertelen is lehet. Amennyiben a láz csökkentése, annak vegyipari termékkel való megoldása kerül ajánlásra, gondolkozzunk el kissé! Mindkét út járható, csak a most leírton már évezredek óta járunk. Lehet, hogy a régi dolgok is megfelelőek? Aki kíváncsi, vagy hajlandó próbát tenni, nosza! A víz mindig kéznél van!