Fájdalom, de nem múlik a fájdalom!

 

1. kérdés: A munkahelyemről nem merek hiányozni, de mind többször és több helyen érzek kínzó fájdalmakat. Ha orvoshoz megyek, ki akar írni, amiről szó sem lehet. Milyen fájdalomcsillapítót válasszak?

      2. kérdés: Évek óta szedek egy fájdalomcsillapítót, de az utóbbi időben egyre kevésbé használ. Mit tegyek?

3. kérdés: Van kedvenc üdítőm és kedvenc ételem. Milyen szempontok alapján válasszak kedvenc fájdalomcsillapítót, hiszen annyi félét ajánlanak?

 

Kínzó fájdalmak által okozott kínzó kérdések! Mind többeknek okoz a fájdalomérzeten túl további problémákat is az itt-ott jelentkező baj. A XXI. Század talán a fájdalom évszázada lesz? Mit lehetne tenni, hogy megszabaduljunk ettől az életeket megkeserítő érzéstől? Meg egyáltalán! Miért ver minket a természet eme bajjal? Nincs nekünk elég e nélkül is? Ugye, mindenki találkozott ilyen, és ehhez hasonló, mások vagy önmaga által megfogalmazott kérdésekkel, panaszokkal? Valóban átok-e a fájdalomérzet? Ha igen, akkor mit lehet tenni ellene, ha nem, akkor mi végre kaptuk? 

Tetszik vagy nem, tudomásul kell vennie, hogy amit egyre többen átoknak is istencsapásának vélnek, az életbennmaradásunknak és gyógyulási képességünknek az egyik legfontosabb eleme. Olyannyira, hogy nélküle nem is nagyon lehetne elképzelni a létezést. Szerencsére ritkán fordul elő, de ha igen, akkor viszont igen komoly problémának számít a fájdalomérzet hiányával való születés. Az ilyen ember abban a sokak által irigyelt állapotban leledzik, hogy bármi történik is anyagi valójával, abból semmit nem érez. A törés, égés, vágás nem okoz számára problémát. Ő minderről nem tud, hiszen elképzelése sem lehet valaminek a hiányáról annak, aki nem tudja, hogy mivel kéne rendelkeznie! A környezetét viszont pillanatnyi szünet nélküli felügyeletre kárhoztatja, hiszen hiányzó jelzőrendszerét nekik kell pótolniuk. Amikor valami történik vele, a felvigyázóinak kell érzékelniük a bajt és megtenni a szükséges ellenintézkedéseket. Akkor tehát a fájdalomérzet mégis szükséges? Igen, de nem úgy, hogy a normális életet akadályozza!

Az ok okozatokat szül, az okozatok pedig nincsenek ok nélkül. Eme régi igazságot itt sem szabad figyelmen kívül hagyni. A fájdalom csupán egy érzés, amely következménye valami másnak, mégpedig a lélek és test közösségében előálló, vagy egy azt érő problémának. Úgy kell elképzelnie, mint hajdanán a középkori lovagvárat ért támadást. Az erődítésben még vígan aludtak, amikor a környező falvak lakói kiabálva betódultak és óbégatásukkal felébresztették a védőket. Jaj, nagy a baj! Itt az ellenség! A támadóknak ugyanis elsőként rajtuk kellett keresztülhaladniuk a vár felé vezető úton. Ilyen a fájdalomérzet is. A lelket vagy testet támadás éri, amelyre figyelmeztetni kell az elhárításért felelős részleget. Riasztás nélkül ugyanis békésen pihengetne.

Amikor valami fáj, az valamilyen, a megszokottól eltérőt jelez. Legenyhébb változata a fáradtság, ami szokatlan terhelésről ad hírt. A megszokottnál nagyobb erőkifejtésre a fájdalom legenyhébb változata figyelmeztet. Nem azért érzi, mert ott van képességeinek a határa! Csak azért, hogy a lélek adja meg az anyagnak azt a megnövekedett mennyiségű vezérlési (akarati) pluszt, amellyel megoldható a feladat. Ezért van, hogy egyesek képesek átlépni a küszöböt, mások pedig nem. Átesnek-e a (fél)holtponton, vagy nem? A fáradtság-fájdalom figyelmezteti a lélek-test egységet, hogy a továbbiakhoz már nem elég a megszokott üzemmód. A fájdalomérzet a védekező mechanizmusnak jelzi, hogy eljött a munka ideje.

Tudomásul kell vennie, hogy a fájdalom egészséges állapota része még akkor is, amikor nem érzi. Megjelenését nagyon komolyan kell venni, mert hírt ad valamiről, amely káros. Okozat tehát, amelynek a megjelenésekor meg kell keresni azt az okot, amely miatt létrejött. Amíg a fájdalom megvan, addig lelke és/vagy teste a normálistól eltérő üzemmódban dolgozik. Ennek kezeletlensége viszont egy idő után más elemeket is elront. Amennyiben nem a bajt, hanem az általa, miatta keletkező fájdalomérzetet próbálja megszüntetni, immáron önmaga okoz további súlyos problémákat. Olyanokat, amelyek új fájdalmakkal fogják jelezni érkezésüket. Persze csak akkor, ha a riasztórendszert bekapcsolva hagyta.

Sokak védik értékeiket különböző riasztókkal. Amikor behatolás, rablási kísérlet történik, az elhelyezett érzékelők bekapcsolják a szirénát, amely eszeveszett visításba kezd. Csinált már valaki olyat, hogy amikor a vijjogást hallotta, a helyzet áttekintése helyett inkább kikapcsolta a szirénát? Ugye nem, mert ez teljesen ellentétes a józanésszel. Akkor saját szervezete riasztóját miért kezelné másképp? Miért nem a probléma megkeresésével, hanem inkább a sziréna kiiktatásával egyenértékű bogyó bekapásával reagáljon?

Hogy milyen következményei lehetnek a fájdalomérzet kikapcsolásának, arra jó példák a mai csapatban játszott labdajátékok. Mit lát? Mind durvább és gátlástalanabb harc, melynek következtében jelentősen megnőtt a testi kontaktusok, ütközések száma. Ezek készületlenül érik a normális terhelésnél amúgy is jobban igénybe vett izmokat, inakat, húst. A nem várt karambol, túlterhelés szakadást, görcsöt, bevérzést okoz, amely heves fájdalomérzettel jelez. A játékos összerogy, fetreng, arca torzul, ám érkezik a felmentő sereg és már fújják is a fájó testrészre a fagyasztópalack tartalmát. Ha életben van, mars, vissza, dolgozzon a pénzéért! Szinte percenként lát csodálatos "gyógyulásokat". Viszont egyre többen és többször hiányoznak, mert megmagyarázhatatlannak mondott bajokkal küzdenek. Pedig semmi más problémájuk nincs, mint a meggyógyítatlan bajaik újabb problémák okozóivá váltak. Mert a pályán senkit nem érdekelt, a görcs, a részleges szakadás, netán törés, csak a fájdalmat igyekeztek eltüntetni, hogy a gladiátor visszatérhessen az arénába. A hétköznapi életben viszont az átlagember is egyre inkább gladiátorrá vált, csak esetében nem mások, hanem ő és önként, dalolva végez hasonló egészségrontást. Azzal, hogy fájdalma okának megkeresése helyett bekap egy bogyót. A csillapítószer ugyanazt a szerepet tölti be, mint a sportolók fagyasztós palackja.

A fájdalom csillapítása természetesen szükséges minden olyan esetben, amikor a baj megkeresése, gyógyítása hosszabb időt vesz igénybe. A beteg érdekeit valóban tudomásul vevő, önmagát csak segítőként értelmező gyógyításban a gyógyulás nem képzelhető el a segítséget váró aktív lelki és testi közreműködése nélkül. Amennyiben annak képességei mással vannak leterhelve, nem képes biztosítani a szükséges akaratot. Az emberiség gyógyítási történelméről szóló lapokon mindenütt megtaláljuk a fájdalomcsillapítókat. Nem mindegy azonban, hogy mit és mi célból használunk! Általában alkohol és kábító hatású anyagok képességeit vették igénybe. Addig és csak addig, amíg a gyógyulás olyan fázisba nem ért, amikor a fajdalom vagy eltűnt, vagy elviselhető, az akaratot már nem terhelő mértékűre csökkent. Van még egy lényeges jellemzőjük: természetes anyagokról volt szó, olyanokról, amelyeknek évszázadok, évezredek alatt megtapasztalt hatásai és mellékhatásai voltak. A természettel szoros kapcsolatban élők gyógyítási gyakorlatában viszont soha nem láttuk, hogy a fájdalom okának megkeresése helyett annak okozatát kívánták volna orvosolni.

Korunk, önmagát civilizáltnak mondó embere a vegyiparnak olyan korlátlan és korlátozatlan uralmát hozta létre, amely a fájdalom csillapítását új és az addigiaktól teljesen eltérő pozícióba helyezte. A vegyipar és annak talán legjövedelmezőbb ága, a gyógyszeripar a modern orvoslással szövetkezve törvényesítette és tömegek által önként és "boldogan" fogyasztandó termékké tette a világ egyik legártalmasabb és legveszélyesebb kábítószerét: A FÁJDALOMCSILLAPÍTÓT! Hogyan és miért merjük kábítószernek titulálni azt, amely emberek millióit menti meg a fájdalomtól? - kérdezheti erre. Azért, mert a fehér ember által hagyományosan és előszeretettel kábítószernek nevezett anyagok (mákszármazékok, hasis, kokain, LSD, stb.) is fájdalomcsillapítók, mégpedig, mint ahogy azt már fentebb mi is leírtuk, az ember történelmi gyógyítási műveleteiben hasznosította is e képességüket. Mire szolgáltak még? Transzba, tudaton kívüli állapotba kerüléshez, a problémák időleges elfelejtésére, valamint közösségek lelki összeborulásának elősegítésére. És itt álljunk meg a középső felhasználásnál! A kábítószer képes tehát fájdalomcsillapítóként viselkedni. Nem csak az anyagban keletkezett fájdalomérzet ellen hatásos, hanem a lélek sérülései által keltettek elfedésére is. Úgy működnek, hogy a lelket elkábítják, elszakítják anyagi valójától. A fájdalom ugyanis nem az anyagban, hanem a lélekben keletkezik. Amikor ez az elszakadás létrejön, az anyaggal bármi megtehető, mert megszűnik a vezérlése és az ellenőrzése. A média által, a közönség megborzongatására gyakran mutogatott önkínzások is transzba, tudaton kívüli, az anyagtól való elszakadás állapotába kerüléssel érhetők el.

A közvélekedésben kábítószernek nevezett anyagokat ma a gyógyítási alkalmazásuk mellett, sőt annál jóval nagyobb mennyiségben a lelki problémák láthatatlanná tételére, egy álomvilág megteremtésére használják. A léleknek fáj, amikor céljai nem valósulnak meg, amikor érzi, hogy nem képes megfelelni önmaga vagy/és a környezete által elé állított elvárásoknak. A lélek is jelez, csak nem olyan közvetlen fájdalommal, mint a testi kínok okozatai. Bánat, levertség, esetleg gyakori sírás, kilátástalanság érzet, a jövőkép elvesztése, ezek mind fájdalmak. Ha nem keresi meg az okokat, akkor egyre súlyosabb gondokat, komoly lelki és anyagi elváltozásokat okoznak. A lelki fájdalom eltüntetésének egyik módja, amikor tudatmódosító szerekkel egy álomvilágot hoz létre, amelyben eredményes, tehetséges, sikeres, de mindenképpen boldoggá válik. A beteg egyre kevésbé vágyik a való életre, hiszen ott rátörnek a rossz érzései. Egy idő után kábítószerfüggővé válik, amit jobb, ha lelki fájdalomcsillapító függőségnek nevez. Ez fogalmazza meg ugyanis azt az állapotot, amely miatt a szert fogyasztják! A BETEG LÉLEK FÁJDALMAINAK CSILLAPÍTÓSZERE!

Amióta a fájdalomcsillapítókat bárki, bárhol, mindenféle, bármely gyógyítóval való egyeztetés nélkül, önmaga elhatározásából megveheti és azt akkor és addig fogyaszthatja, amíg rosszkedve megkívánja, nagyon vékony jégre léptünk! Amikor a fájdalom okát nem is keresik, hanem garantálják, hogy a kellemetlen érzet bizonyos időre érzékelhetetlenné tehető, komoly lépést tettünk a legveszélyesebb kábítószer törvényesítése és hivatalos ajánlása felé vezető úton. Véleményünk szerint a fájdalom a védekező mechanizmus jelzése. Aki a gyógyítást komolyan gondolja, az mindenképpen megszünteti az okot és ezzel eltünteti az okozatot is. Aki nem ezt teszi, az nem a beteg érdekeit tartja szem előtt. Az új fájdalomcsillapítók ugyanis nagyon könnyen és gyorsan függőséget okozhatnak. Ha nem tünteti el a bajt, annak meglétét jelző fájdalom folyamatosan létezni fog, még akkor is, ha éppen nem érzékeli. Amíg viszont a fájdalomérzete meglesz, addig szükség lesz csillapító szerre is. Ha az 12 órán keresztül hat, akkor a 13.-ban lassan elő fog kúszni a kínzó fej, hát, vagy lábfájás. Ezt megelőzendő a beteg inkább már a 11.-ben bekapja az újabb bogyót! Sajnos szervezete egy idő után hozzászokik az adaghoz, ezért aztán át kell térnie valami hatásosabbra. Mivel a nem gyógyított bajnak következményei, szövődményei lesznek, a csillapító anyag mind komolyabbá, brutálisabb erejűvé kell, hogy váljon. Igen ám, de itt jön a következő és nem elhanyagolható veszély. A mai csillapítószerek szinte mindegyike és teljes mértékben mesterséges anyagokból, vegyi úton készül. Ami viszont azt is jelenti, hogy a szervezet számára nem, vagy nem teljesen beépíthető, tehát mellékhatásai vannak. A mellékhatások vizsgálata úgy történik, hogy megvizsgálják az illető anyagnak a szervezet egészére gyakorolt hatását, és a dobozra ráírják, hol és milyen extra probléma keletkezhet. Azt azonban soha, sehol és senki nem nézi, mert nem is lehet, hogy két-három-négy szer együttes alkalmazása mit eredményez? Márpedig fáj a fej, a hát, a kéz és a láb, a derék, meg minden, ami fájhat. Mindegyikre van valami hatásos anyag, amelyek összhatása elképzelhetetlen variációt szül. Azt már nem is említjük, hogy nincs két egyforma szervezet és két azonos pillanat, tehát olyan sok ismeretlenes egyenletet kéne megoldani, amelynek szinte egyetlen adatát sem ismerjük. Illetve egyet nagyon is! A fájdalom olyan kín, amelyet minden élő szervezet igyekszik csökkenteni vagy megszüntetni. Mégpedig mindenáron! Az egészséges és jó megoldás, amikor meggyógyul. Minden más természetellenes és rossz! A folyamatosan szedett fájdalomcsillapító(k) rövid időn belül függőséget okoz(nak) és ez ugyanaz az állapot, mint az elítélt kábítószer fogyasztása. Azért is érdemes ezen elgondolkozni, mert a pótlék, az új állapot meglelése egy idő után elégedettséget okoz, és a beteg már nem is érzi szükségét a természetes megoldás meglelésének. Ezzel viszont a közösség többi tagjától eltérő világban kezd élni, amely előbb vagy utóbb kizárja a többiekkel való közösségi lét megélhetését. Persze csak akkor, ha a többiek közben normálisak maradtak?

Nagyon nehéz a helyes út meglelése egy olyan korban, amikor egyre több, önmagát fontosnak tartó ember fogalmazza meg, hogy többen vagyunk, mint amennyire szükség lenne. Amikor a munkahely elvesztésétől való félelem már szinte betegessé vált. Amikor a betegség már nem szánalmat, hanem agressziót kelt. Amikor a hétköznapi életet leginkább meghatározó tényezők már a természetestől súlyosan eltérő megoldásokat és életvitelt sulykolnak. Amikor gyengeségnek már a látszata is vesztést jelent. Nehéz, de éppen ezért nőtt meg a fontossága annak, hogy jól döntsön!  

 

1, azaz egy válasz. Ha fájdalmat érez, kezelje értékén a jelzést! Próbálja meglelni az okot, mert amíg az meg nincs, addig a fájdalom megmarad. Az önmaga által megvalósított fájdalomcsillapítás csupán a gyógyítóval való találkozásig való kíncsökkentést szolgálhatja. Ha önmaga nem leli, forduljon gyógyítóhoz! Nem tisztünk, hogy bármelyik gyógymódot ajánlgassuk, mert a gyógyuláshoz legfontosabb a beteg és a gyógyításban segédkező közös hite és akarata. Ahhoz menjen, akiben megbízik, de mindenképpen keresse meg az illetőt. Semmiképpen ne fogadja el a probléma megkeresése helyett a fájdalomcsillapítót! Ha mégis szükség van rá, választasson inkább természetes anyagokat, főzeteket, teákat, a szervezet számára további problémákat nem okozó változatokat. Ne aggódjon, vannak ilyenek! Sőt, ezek már több évezred tapasztalatát hordozzák. A vegyi változatokhoz képest jóval kevesebb, de mindenképpen kiszámítható mellékhatásokkal rendelkeznek. Ha már fogyasztójává vált valamilyen, x ideig ható csodaszernek, amely adott időre maradéktalanul eltünteti a fájdalom érzetét, mindenképpen gondolkozzon el a továbbiakon! Az utat, amelyre lépett egy idő után már akaratlanul fogja járni. A függőség komoly betegség. Olyan, amelyikből kimászni csak nagy akarattal és sok esetben maradandó károsodásokkal lehet.

Sajnos a kínok oka egyre többször nem is egy betegség, hanem az egészségtelen életmód, amelyet ma már tömegek folytatnak. A betegségek csupán ennek következményei. Hiába tüntetik el a fájdalmat, gyógyítják meg a betegséget, az, vagy valamelyik másik ismét elő fog jönni. Azért, mert a mozgás hiánya, a rossz és rossz anyagokat felhasználó táplálkozás, a felfokozott teljesítési kényszer, a közösségi élet és a kikapcsolódás hiánya, a rossz és felfrissülést nem okozó pihenés a lelket és a testet állandóan abnormális állapotban tartja. Ha mind gyakrabban jelentkeznek fájdalmai, a gyógyító megkeresése előtt mindenképpen nézzen szembe hétköznapjaival és gondolja azt is végig, vannak-e még ünnepnapjai? Ha nemleges a válasz, leginkább és legtöbbet önmaga teheti fájdalmai megszüntetése érdekében!

Amennyiben munkáját, állását félti, szintén jobb, ha leül pár percre önmagával! Amikor az első fájdalmak jelentkeznek, még csak a baj elején jár. Ilyenkor akár pár perc is elég a teljes gyógyuláshoz. Ha ez elmarad, a probléma növekedni fog. Az ok okozatokat, azok pedig további okozatokat szülnek. Mind több fájdalom fogja csökkenteni a teljesítőképességet, a boldog élet lehetőségét, a sikerre való képességet. Ha most, kis bajjal elveszítheti a munkáját, mi lesz, ha komolyabb gondjai lesznek? Nem akarjuk a gonoszság látszatát kelteni, de el kell, hogy szomorítsuk! A nem megfelelően kezelt fájdalom csak előfutára a sokkal nagyobb veszélynek. Aki beteg, az egy idő után mindenképpen vesztes lesz az egészségesekkel vívott csatában. A fájdalom a lélek és az anyag üzenete. Üzenet, amely arra figyelmeztet, hogy GYÓGYULNI KELL! Tegye meg!