Kontinensünk hosszú története során a család volt a társadalmak alapvető építőkockája. Mind az állam, mind a vallás támogatta a család létét, mert a fennmaradás zálogaként a gyermekek vállalása, nevelése fontos volt. A gyermekek jellemzően nagy száma miatt a múlt korszakokban a nők szerepe a háztartás vitelére szorítkozott, ami kellően nagy teher volt ahhoz, hogy a család tagjai specializálódjanak. Mindenkinek, a gyermekeknek is megvolt a maga szerepe a családban, így már gyermekkorukban megtanulhatták a család működését, s a tanultakat megvalósíthatták felnőttkorukban, saját családjukban. A munkamegosztás miatt fontos volt a több generáció együttműködése, így nemcsak a gyermekek, hanem az idősek is megtalálhatták a maguk hatékony tevékenységét a család együttesében. A családfő szerepe fontos volt, hiszen a család létét meghatározó fontosságú kérdésekben felelősen döntenie kellett, rajta múlott a család gazdasági működése, a vagyon gondozása, gyarapítása, egyszóval: anyagi biztonsága. Nemcsak a szorosan vett család anyagi biztonságáról volt itt szó, hanem gondoskodni kellett a lánygyermekek hozományának előteremtéséről és a fiúgyermekek felnőtt életre való elindításáról is.

A család sorsa, előrehaladása nagymértékben függött a családfő családfenntartó funkciójának sikerességétől, így aztán a családtagok a maguk lehetséges módján segítették munkáját, egészségének megőrzését. Rendben tartották ruházatát, nem kevés munkával jó ételeket állítottak elő. A mindenkori anyagi keretek megszabták a fentiek mértékét. Ha a családfő megbetegedett, vagy meghalt, sokszor a legidősebb fiúnak kellett a helyébe lépnie. Ezért aztán fontos volt az elsőszülöttség, hiszen nemcsak kötelesség, de jog is illette az első fiút. Jó esetben neki kellett támogatnia testvéreit, hiszen a régi időkben (az uralkodó családok mintájára) ő örökölte a teljes vagyont. A vagyon szétaprózódását igyekeztek ezzel elkerülni, s a jól működő családokban a jövő alakítását meg is tudták valósítani a fiatalok számára. Az erős családokban a lányok számára könnyebb volt jó férjeket találni, akik szintén segíthették a család előrehaladását.

A család érzelmi együtt tartását a feleségnek kellett megoldania, az ő szerető gondoskodása ellensúlyozta az atyai szigort és tekintélyt. A család mindennapjaiban az ő tehetségétől, szorgalmától, talpraesettségétől függött az élet. Nem lehetett elég fáradt, beteg ahhoz, hogy a ráosztott szerepet ne töltse be. Megbetegedése, esetleg halála szintén alapjaiban rázta meg az egész családot. A legidősebb lány megpróbálhatta továbbvinni a háztartás terhét, sokszor már kora tizenévesen is. A főzés, mosás, vasalás, varrás, vízhordás, befőzés, sokszor a kisebb gyermekek tanítása, a velük való foglalkozás bőven kitöltötte a napot. Mindezt csak úgy lehetett teljesíteni, ha a családi munkamegosztás jól működött.

A lányoknak így házasságuk előtt sikerült a női funkciókat jól megtanulni, amit aztán saját későbbi életükben sikerre vihettek. A fiúk erejét a favágás, vízhordás mellett az állatok őrzése, etetése, gondozása töltötte ki. Ha lehetett, mindig az apjukkal, a lányok pedig az anyjuk mellett voltak, így lehetett legjobban eltanulni a szerepeket. Ha elég időt sikerült szüleikkel eltölteni, s érdeklődésük és munkabírásuk is segítségükre volt, a későbbiek során nem ijedtek meg a feladatoktól sem. Békeidőben a család működése viszonylag harmonikus volt, a háborúk azonban sokszor alaposan feldúlták a életüket. A családfők és a nagy fiúk hadba vonultak, a nők tartották fenn a család működését. Izgulhattak azért, hogy ne történjék haláleset, ne kerüljenek a férfiak fogságba. A kontinensen sokszor dúltak harcok, ezért a családok élete sokszor került válságba. A munka mellett a családok kreatív módon készítették ruháikat, eszközeiket, amit akár mesterség szintjére is lehetett fejleszteni. A kisebb fiúkat sokszor inasnak adták valamelyik mester mellé, szerencsés esetben jó szakmát tanulhattak, s megteremthették saját egzisztenciájukat. Sokszor viszont csak akkor gondolhattak család alapítására, ha előzőleg már sikerült ingatlant szerezniük, de mindenképpen kellett a család anyagi biztonságának biztosításához a rendszeres jövedelem. Amíg a fiúknak a hagyományos szerep szerint a család anyagi biztonságához szükséges készségeiket kellett bizonyítaniuk, a lányoknak a családanyai szerepre kellett készülődniük. Ezek voltak az önálló családalapítás feltételei.

A többedik gyermekeknek nem voltak olyan jó esélyei, ezért aztán a családból kilépés, az önállósodás sokszor nem is volt könnyű. A hagyományos szereposztást azonban évszázadokon keresztül a gyakorlat igazolta, fenntartotta. Az apa és anya modelljei jól kiforrottak, körülírhatóak voltak. A fiatalok elég sok időt töltöttek szüleikkel ahhoz, hogy átvehessék a mintát, lemásolhassák azokat. A család védte tagjait, gondoskodott róluk. A nagyon renitenseket megpróbálták megrendszabályozni, amit elősegített a megkérdőjelezhetetlen apai tekintély és a mindent megbocsátani képes anyai szeretet. Míg az atyai szeretet ilyen értelemben feltételekhez volt kötve, az anyai szeretet minden körülmények között feltétlen volt.

A rosszul működő családokban a szerepek nem voltak jól betöltve, a család nagy eséllyel korán széthullott, erőtlenné vált. Elég volt ehhez az apa iszákossága, vagy az anya betegeskedése. A szerepzavarok, az eltérő vagyoni helyzetekből összekerülés (bár arra a társadalom gondosan ügyelt, hogy ne nagyon történjen ilyen) veszekedésekre adtak alkalmat, minden esetben a gyermekek rovására.

Mivel korábban a válás ritkaság volt, számos rosszul működő, esetleg a világ felé színjátékot mutató család létezhetett, benne lelkileg megnyomorított családtagokkal. Akik aztán, mint egy börtönből, az első adandó alkalommal meg is szöktek, ha tudtak. Elmentek cselédnek, apácának, katonának vagy hajósnak, lényeg, hogy a beteg családtól minél messzebbre kerüljenek. Ez persze minden esetben gyengítette a családot, ezért a család bosszúból minden támogatásától megfosztotta a szökevényt. A támogatás hiánya legfőképpen önálló család alapításánál jelentett hátrányt, ezért kétszer is meg kellett gondolni, kitagadtassa-e magát valaki, vagy sem. Az évszázadok alatt kialakult minták nagyon sokáig, nagyon jól szolgálták a családok, ezen túl a még nagyobb közösség, az ország érdekét, ami viszont fizikailag és lelkileg is védte saját építőelemeit, a családokat.